Mesebeli környezetben a Semmelrock

Izmindi Réka székesfehérvári okleveles tájépítész, az EFTI (Első Fehérvári Tájépítész Iroda) Bt. tulajdonosa igazi meseparkot varázsolt a megyeszékhely Palotavárosában lévő paneldzsungel szomszédságában. És hogy, hogy nem, itt – a János vitéz parkban – is szerepet kaptak a Semmelrock térkövei.

Izmindi Réka2005-ben kezdtem el ennek a térnek a tervezését, a belváros melletti panellakótelep, egy széles, kétszer kétsávos út és a buszpályaudvar közelében lévõ közel másfél hektáros területen – emlékezett vissza a tervezés kezdetére Izmindi Réka. – Ez voltaképpen még a lakótelep építésének korából sittel felöltött terület, amelyen már régóta csak gaz nõtt. Igazából a városrész képviselõje, Farkas László volt az, aki már régebben indítványozta, hogy legyen ez egy kiépített közpark. Végül a városgondnokságtól érkezett a felkérés, hogy valamit tényleg kezdeni kellene ezzel a területtel. Egy Petõfi-szobor állt már rajta, a terület a Petõfi tér nevet is a szobor kapcsán kapta. A park kialakításának feltétele is volt, hogy a szobrot nem lehet odébb helyezni vagy elforgatni, illetve, hogy sok sétaút legyen. A szobor körül pedig – a március 15-i ünnepségek miatt – a korábbinál nagyobb burkolt felületet akartak a megrendelõk. A tervezés elsõ fázisában úgy gondoltam, hogy Petõfi Sándor János vitéz címû verse az, amit sokan ismerhetnek, így ennek alapján próbáltam az abban elõforduló jelenteket és színhelyeket az építészet, illetve a kertépítészet eszközeivel megjeleníteni, növényzettel, egyszerûbb faragott figurákkal, terepformák kialakításával. Aki ma a sétáját megkezdi a parkban, elsõ színként a Juhász térre érkezik, ahol az Ilona Malom Mûhely munkája révén 11 fából készült bárányt helyeztünk el. Ez a legnépszerûbb tere az egész közparknak. A teljes sétányt úgy oldottam meg, hogy jó nagy, íves nyomvonalú perecutakat alakítottam ki, amelyekben helyenként nagyobb teresedések jelennek meg. A Juhász térrõl a Zsivány tanyára érkezünk, ahol egy egyébként burkolt felületben – fakeretben – kilenc platánfa kapott helyet. A következõ állomás a Lengyel hegyek nevet kapta, amelynél a terepformákkal tudtunk „ügyeskedni”. A következõ pihenõhely a Francia udvar, ahol egy nagy rózsaágy kapott helyet. A Madárfészek egy padokkal körülvett térköves terület, a padok fölé pedig élõ fûzépítmények és növények magasodnak. Ezt követõen a sétáló az Óriások földjére érkezik, ahova nagy mészkõtömböket hozattunk. Az utolsó teresedés pedig a Boszorkánykonyha, ahol a Semmelrock térkövei formálnak meghajlított nyílvesszõ motívumokat a téglaburkolatban. Az egész sétány pedig a Tündérkerten keresztül csatlakozik vissza a Petõfi-szobor körüli térhez.  
 

  • Hogy került ebbe a mesebeli rendszerbe a Semmelrock?
    Õszintén szólva, a nagy burkolt felületekre elõször terméskõ burkolatot terveztem, és csak a sétautakat szerettem volna térkõvel burkolni. Ez azonban túlságosan körülményes és drága lett volna, ezért a település úgy döntött, hogy keressünk valami igényes, jó minõségû térkõ burkolatot. Ennek pedig színben, méretben a Semmelrock tökéletesen eleget tudott tenni, így ebbõl készültek a közlekedõ utak és a teresedések is.  De a park elõnye a rengeteg növény is, több mint 10 ezer cserjét és 152 fát ültettünk el. A sok-sok zöld már a telepítést követõen bevonzotta a madarakat, így egyre több embertõl hallom, hogy azóta madárcsicsergésre ébredhetnek.